Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM



REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Hazai vizeken Nyomtatás E-mail
Írta: Gotthárd Ferenc Alpár
2008. december 11. csütörtök 16:47

A Duna - Delta kirándulás után, némileg jól esett újra a hazai tájat látni. Egy idő után meg lehet unni a deltai látványt, és lassan eluralkodik az emberen a honvágy. Az is igaz, hogy pár nap itthonlét után már szívesen mennék vissza, hogy rendet vágjak az ottani ragadozók közt.


Még alig múlt két napja, hogy hazaértem, máris a környékbeli horgászlehetőségeken járt az eszem. Mivel mindenáron pergetni akartam, a lehetőségeim kissé korlátozottak voltak, ugyanis a közeli tavakon még nem mozogott a csuka rendesen, a folyónk meg zavaros volt az esőzések miatt. Kizárásos alapon maradt a zetelaki víztározó, ahol űzhetem a pergetésnek a könnyebbik formáját. Igencsak jó szolgálatot tesz ez a tározó, a legnagyobb esőzésekkor is tiszta marad a vize, mindig kiváló lehetőséget nyújtva a horgászatra.

Gyönyörű napsütéses idő fogadott a tóparton, meghazudtolva az elmúlt napok esős időjárását. A deltában megszokott csónakos horgászat kényelméről és előnyeiről nem kellett lemondanom, hisz az Energo Team HSD – 380 –as gumicsónakja rendelkezésemre állt. Teljesen a rabjává váltam ennek a csónaknak, mára már szinte el sem tudom képzelni a horgászkirándulásaimat nélküle. Csak ott nem veszem igénybe, ahol tilos a csónakból történő horgászat.

Minden apróságot bedobáltunk Szilárd barátommal a csónakba, majd megragadtam az evezők nyelét és a horgászat utáni vágytól hajtva, egykettőre áteveztem a túlparti erdő fái alá. Itt a part meredekebben lejt a vízbe, ahol jókora kövek és bedőlt fák képeznek jobbnál-jobb tartásokat a halaknak. Az sem mellékes, hogy a fák ágairól lepotyogó rovarok terített asztalként szolgálnak az itt megbúvó domolykóknak és táplálékhalaiknak.

Tapasztalataim szerint az ilyen, és ehhez hasonló helyeken mindig több kapásra számíthatok.
Tapasztalataim szerint az ilyen, és ehhez hasonló helyeken mindig több kapásra számíthatok.


Rövid kotorászás után előkészítettem néhány wobblert, amikkel ebben az időszakban eredményes lehetek. Ezen a tározón szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy itt hamarabb készülődnek a halak a hidegebb hónapokra, mint máshol általában, ezért a domolykózásban testesebbnek számító darabokat állítottam csatasorba. Normális esetben a Tinyk és kisebb 3,5 centis Hornetek képezik az alapot, ezekre a méretekre több a kapás, de így nyár végén változik a sorrend, előtérbe kerülnek a 4, illetve 7 centis modellek és csak ezek után jönnek a kisebbek. Ebben az időszakban a méretes példányok hamarabb rámozdulnak egy-egy nagyobb falatra.

A mezőny.
A mezőny.

Alig érezhetően áramlott csak a víz, ezért nem láttam szükségesnek lesúlyozni a csónakot, csak néha kellett korrigálnom, hogy a parthoz viszonyítva dobástávolságra maradjunk.

Elsőre a Hornettel indítottam. Talán ez a modell a Salmo család leguniverzálisabb darabja, minden halfaj megfogható velük. A bedobás után mindig kivárok pár pillanatot, hogy hadd lebegjen kicsit a műhalacska a víz felszínén. Az esetek egy részében már a beesőre, illetve a víztetején ringatózó csalira rárabolnak a domik, ha meg nincs érdeklődés, akkor egy kisebb rándítással útnak indítom. A tekintélyes terelőlapkának köszönhetően intenzív mozgással tör előre a kis műcsali. Valami elképesztő mozgást képes produkálni ez az egyed, jobbra-balra riszálja a farát még a leglassabb bevontatás mellett is. Többféle bevontatási módot is alkalmazhatunk vele igen eredményesen, a halak ízlésétől függően.

A nagy kedvenc H4F BT, nem csak én, hanem a halak is kedvelik.
A nagy kedvenc H4F BT, nem csak én, hanem a halak is kedvelik.


A becsobbanó wobblerre nem mozdult rá semmi, ezért picit megrántottam és egész lassú tempóban elkezdtem tekerni a hajtókart, csupán annyira, hogy lomhán, de azért mozogjon a fekete tigris. Néha megállítottam kis időre, gyorsan rántottam rajta kettőt-hármat, majd ismét lassú tempóra fogtam a feldühödött csalit. Második dobás után picit agresszívebbre vettem a figurát, jobbra-balra rángattam akár egy jerkcsalit, majd kisebb időközökre megállítottam, de erre sem mozdult senki. Újabb technikával próbálkoztam: gyorsabban tekertem majd hirtelen megállítottam, hogy emelkedjen pár centit, majd ismét tekerni kezdtem, megállítás majd tekerés. Az egyik ilyen megállításnál elszakad valakinél a cérna, keményen odakoppantott. Gyors bevágás, majd rövid kirohanás, és a felszínen is volt a nap első hala.

Úszna vele messzebb, ha hagynám.
Úszna vele messzebb, ha hagynám.


Egy rövid fotó erejéig még a csónakba is bekerült.
Egy rövid fotó erejéig még a csónakba is bekerült.


A Hornet továbbra is szépen aratott. Az egyik bevontatásba furcsán belenyúlt egy láthatatlan erő. Erősen, agresszíven, ellentmondást nem tűrően állította meg a csali mozgását és abban a helyben meg is állt vele, nem mozdult semerre, mintha csak akadó lenne. Rendesen bevágtam neki, ekkor elindult és sűrű fejrázásokba kezdett. Süllő – tudatosult bennem -, nem túl nagy, de süllő. Majd hirtelen ismét éreztem botomon a wobblerem remegő mozgását – elment, kiakad a horog. Rövid fárasztás után lelépett a kilós formára saccolt süllő. Nem bántam különösebben, úgyis szabadon engedtem volna, hogy erősödjön az állomány, hisz alig három éve került a tóba ez a fenséges ragadozó és szükség van még egy kis időre, hogy kellően elszaporodjon. A következő bevontatásnál megismétlődött a kapás, annyi különbséggel, hogy ezúttal egy sokkal kisebb egyed volt a tettes.

Újabb süllő.
Újabb süllő.


Az előző azért nagyobb volt.
Az előző azért nagyobb volt.


A társam csak nézett nagy szemekkel, alig akarta elhinni, hogy ezzel a „csúf fekete izével” milyen sűrűn aggatom a halakat. Hitetlensége ellenére ő is felcsatolt egy hasonló színű, de kisebb méretű példányt, és a következő pillanatban már egyszerre volt kapásunk.

Ha egy csali igazán működik.
Ha egy csali igazán működik.


A változatosság kedvéért a Minnow-kal kísérletezgettem tovább. Alig néhány dobás után a 7 centis darabra meg is érkezett az első domolykó. Aznap valahogy nagyon elemükben voltak a Salmóim, egyik halat fogták a másik után. Enyhe túlzással azt is állíthatnám, hogy nekem nem volt más dolgom, csak a vízbe juttatni őket, és máris verekedtek a pikkelyesek, hogy melyikük kapja el.

Mindjárt megvagy.
Mindjárt megvagy.


Így kell ezt.
Így kell ezt.


Az előírásnak megfelelően.
Az előírásnak megfelelően.


Fogott még néhány halacskát a Minnow, majd lecseréltem a Bullhead-re, hogy ő is bizonyíthassa rátermettségét. Ez a példány kicsit mélyebbre vezethető, mint az addig használtak, bíztam benne, hogy az alsóbb rétegekben esetleg nagyobb példányok mozognak. Tévedtem. Fél kilónál alig testesebb domolykó volt a legnagyobb, amit be sikerült csapnom.

Ők is megérdemelnek egy fotót.
Ők is megérdemelnek egy fotót.


Kis ideig partra szálltam, hogy készítsek néhány fotót a növényekről, pókokról meg hasonló dolgokról. Közben társam tovább szórta a parti részt. A képek elkészülte után megeresztettem pár dobást, amíg barátom visszaevezett értem. Pontosabban két dobásra volt elegendő időm, ugyanis már a másodikra ismerős koppantást kaptam. Már a bevágáskor tudtam, hogy kivel van dolgom, és mikor a felszínre ért csak megerősítette ezt a tényt. Egy formás süllőt ragadhattam tarkón hamarosan. A sors fintora, hogy az aznapi legnagyobb halat partról fogtam.

A hab a tortán.
A hab a tortán.


A fotó után mehetett vissza otthonába a tüskéshátú. Mi még dobáltunk egy órácskát, majd szétszereltük a csónakot és kissé fáradtan, de boldogan hazafele vettük az irányt, hisz „mindenütt jó, de a legjobb otthon”.

Gotthárd Ferenc



Hozzászólások (7)
2008. december 13. 19:17
1.
ESZTI (Vendégként) írta:
Hat ezek a kisebb halak iskellemes kikapcsolodast tudnak nyujtani nekunk .nem mindig a nagy hal a nagy elmeny.
2008. december 14. 07:53
2.
b_ jozsef (Regisztrált tag) írta:
Nagyon szép hely ez a tározó.Első halam wobblerrel itt fogtam,egy 90 dekás domit.
2008. december 14. 13:21
3.
Gotthárd Ferenc Alpár (Regisztrált tag) írta:
Elsőre nem is rossz :D
2008. december 15. 12:11
4.
domcsi (Vendégként) írta:
Szia Feri! Gratula, ez is szépre sikeredett! Ha megengedsz egy kérdést: látom a Ryobi orsókat a botjaidon, és az lenne a kérdésem,, hogy az Applause és a Zauber között van-e annyi különbség, hogy érdemes lenne plusz 10 ezer Ft-ot rááldozni? 
 
Üdv: 
 
Domcsi.
2008. december 15. 19:46
5.
Gotthárd Ferenc Alpár (Regisztrált tag) írta:
Nekem az Applause jobban bejön.Masszívabbnak tűnik, nemhiába használják a nagyobb méreteit harcsapergetésre is :D
2008. december 30. 22:35
6.
bedohazi zsolt (Vendégként) írta:
lene egy kerdesem: ez a tarozo holvan, es mi a neve? Olyan erdekesnek tunik hogy ott egy hlyen a part utan nyomba a sotet-sotet ero kovetkezik :))?????
2008. december 31. 09:58
7.
Eszti (Vendégként) írta:
A Zetelaki tarozorol van szo es SZekely Uvarhelytol kb.18 km a Liban teto fele.Ha tevedtem javitsatok ki.
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web