A szóban forgó tó, melyet pár horgász bérel, kéthektáros, szépen karban van tartva, és évente telepítenek több mázsa halat bele. Csak a tavaj volt belerakva 15 mázsa ponty, kárász és compó. Külön köszönetet kell mondanom Tibinek, egy harmadik vadásznak, aki kölcsõn adta a féltve õrzött Middy match botját.
Nem siettünk, hogy korán kiérjünk a vízpartra, hisz tavasszal a halak is álmosabbak és ilyenkor a déli idõszak a fogósabb. Kilenc óra volt, mire kicuccoltunk, igaz mindhármunk egy-egy botot szerelt fel. Nem volt nagy választásom az uszó méretét illetõen, így az egy nappal azelõtt vásárolt 12 g-os match úszót probálhattam máris ki, habár a Dinó úszók eddig nem hagytak cserben.
Ez lesz a jó úszó.
Már rég hallottam Erdei Attila etetõiröl és most alkalmam volt kiprobálni. Egy fél zacskó Ponty Clasic-ot (ami 1 kilót jelent, mivel 2 kilós kiszerelésben kapható) kevertem be.
Ha nekem izlik akkor a halaknak is biztosan fog.
A nyerő összeállítás.
Talán az ötödik gombócot lõttem be, mikor a match úszóm elindult oldalra. Annyi idõm volt, hogy letegyem a csúzlit a kezembõl és felvegyem a botot, mert az úszó máris eltûnt. Bevágás után az az erzésem támadt, hogy leakadtam, de máris mondta Lajos, hogy ott (olyan 30 méterre a partól) nincs semmilyen akadó. Pár másodperc után megindult a víz alatt valami. Elõre csak szép lassan, komótosan. Próbáltam amennyire csak a bot engedte a halat a part felé húzni, de az ellenfelem kérette magát.
Jól dolgozik a Middy.
Még egy pici és megmutatja magát.
Ahogy közeledett a part fele, úgy éreztem, hogy nem kis halról van szó. Körülbelûl öt perc alatt tudtam megszákolni a halat.
Meg is van.
Mond szépen, hogy A.
Nagyon örültem, hogy javíthattam egyéni rekordomon, amit eddig egy 5 és 6 kiló körülire saccolt ponty volt, Rotbávon fogtam (Brassó mellet) a tavaj.
Ezért már megérte utazni 900 km-t.
Nemsokára találkozunk, remélem.
Ezután majdnem egy fél óra szünet következett, persze a kukoricára ezután is voltak apró húzások, de határozott kapás nem jött. Miután csontit raktam a horogra, a kapások határozottabbak lettek, amit fogás is követett. Kiderült, hogy a tóban nagyon sok kárász van és hogy õk azért éhesebbek, mint a pontyok.
Minden dobást fogás követett, tíz és húsz centiméteres kárászok formájában. Egy adott pillanatban házigazdáim megszólítottak, hogy: "nem unom még? mert õk már megunták csak nézni, ahogy fogom".
Egy kedves vendég.
Válaszoltam, hogy ez nekem pont jól jön, edzésnek veszem, a waglleres horgászat egyébként sem erõsségem. Kettõ óra tájt abba hagytuk a horgászatot, de elõtte még fogtam egy kilós pontyot.
És a ráadás.
Õ is három darab csontira jött, mint a kárászok zöme, igaz volt, amit csak kettõvel fogtam, úgy hogy az egyik csontit felhúztam a horog szárára és egyet meg csüngõsen hagytam.
Ponty és kárász tabló.
Õsszegezve, nagyon jól szórakoztam a közel öt órás peca alatt. Jó benyomást tett rám Erdei Attila pontyos etetõje. Következik, hogy a többi típust is kipróbáljam.
Újvári Krisztián
Élménybeszámoló 
Tusa Szilard 
