|
A horgászat néha ez egyik legidegtépőbb, türelemjáték tud lenni, melyet sokan ilyen, vagy olyan okok miatt már az elején feladnak. Legtöbbször a halhiány az, ami elveszi az ember kedvét az egésztől... mi más lenne…
Igaz ez főleg a kezdő horgászokra, vagy olyanokra, akik egy új módszerbe próbálnak belekóstolni.
Ilyen módszer a műlegyezés is! Tíz horgásznak fele szinte biztos, hogy az első alkalom után feladja, 2-3 még próbálkozik, és csupán 1-2 az, aki megállapodik a módszer mellett.
Az biztos, hogy segítség nélkül nem könnyű, tapasztaltam ezt saját bőrömön is! Jó, ha az ember mellet áll valaki, aki ellát tanácsokkal, segít összeállítani a felszerelést és megmutatja hogyan lehet szépen eldobni a legyet. A legfontosabb a felszerelés, a többit kitartással, gyakorlással már meglehet tanulni, hisz egyetlen horgász se született legyezőbottal a kezében, mindenkinek tanulnia kellet.
 Ezen a szakaszon pergetve szinte mindig akad egy-két domolykó.  Vízből már egész jól mennek a dobások.  Partról kissé nehezebb.  De van eredménye!  Hamar feladja.  Egy aprócska domolykó a napköziből.
Első két alkalommal nekem sem volt könnyű, és most sem az! Míg barátom párosával fogta a halakat, addig én annak is örültem, ha kitudtam nyújtani a zsinórt és néhány méterre eltudtam dobni a legyet anélkül, hogy a zsinórt nyakamra csavartam volna.
Amikor megfogtam az első halat, mely „csupán” egy néhány centis küsz volt olyan érzés járta át testemet, mely ambíciót és erőt adott a folytatáshoz… Néhány óra, pár alkalom a vízben vagy éppen vízparton és a rövid dobások már kezdtek menni így a halakra is több idő maradt figyelni.
Megtört a jég!
Megfogtam az első domolykót, majd a másodikat… nehéz volt leállni. A kitartás meghozta gyümölcsét! Kezdtem számolni a halakat… a küszöket most már nem nehéz megfogni.
 Akadnak azért nagyobbak is...  ...jó, kézbe való példányok.  Néhány alaklom után rájön az ember érdekes dolgokra.  Ezzel a módszerrel fogott, kisebb halakat is másként értékeli az ember.  Menj szépen.
Domolykók! Ha csendben sikerül megközelíteni a halat sejtető helyeket és szépen rárakni a legyet a vízre, szinte biztos, hogy nem maradok hal nélkül. A dobások még rövidek, de ha jó a víz egy délután domolykóból, tízig biztos eltudok számolni.
De akadt néhány pér is az elmúlt héten és egy aprócska ön is, ami azért bizonyít néhány dolgot. Egyik, hogy jó helyen keresem a halakat (legalábbis azt hiszem), hal is van a vízben, szerencsém is van bőven, és ami a legfontosabb, a legyezőpálcát is most már horgászbotként kezdtem használni. Persze ez nem azt jelenti, hogy megtanultam legyezni, van még mit tanulni bőven!
 A folyóban pérekkel is találkozni.  Ez még az ifjabb generációból való.  Meglepetés ön.  Nem sok víz van melyben pénzes pért lehet fogni.  Most már felavatva...
Tudom, hogy sok hozzám hasonló horgász van, aki hasonló cipőben jár, aki próbálta, vagy ezután szeretné próbálni a módszert. Azoknak egy jó tanács, ha szabad egy olyan horgásznak tanácsokat osztogatni, ki csupán kóstolgat egy módszert… kérjenek tanácsot tapasztalt legyezőhorgászoktól, esetleg kísérjék el néhány alkalommal a vízpartra is, figyeljék mozdulatait és a kezdet könnyebben fog menni. Köszönöm barátomnak, hogy segített és remélem még fog segíteni.
A kitartás mindig meghozza gyümölcsét, melyet halban mérnek!
Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
Bekk Zoltán 
