|
Írta: Nagy Levente
|
| 2010. május 30. vasárnap 08:24 |
Cimboráimmal egy újonnan megnyílt kis horgásztóra igyekeztünk.
A vízről keveset tudtunk, csupán néhány információval rendelkeztünk, ami a ránk váró körülményeket és a tavat benépesítő halakat illeti, így nyugodtan mondhatom, hogy „sötétben” tapogatóztunk.
Szem előtt tartva az ismeretlent, mindenki az általa kedvelt és arra a vízre az éppen jónak vélt módszerrel készült halat fogni.
Volt, ki matchet szerelt, volt, ki feederrel próbálkozott és néhány percre a rakós is előkerült....
Én a spiccbotozást választottam és erre az egy módszerre tettem fel „mindent”.
Még véletlenül se vittem magammal más horgászbotot, hogyha a szükség megkívánja, váltani lehessen...
A horgászat első két órájában szinte semmi sem történt, mintha teljesen üres tóban horgásztunk volna, aztán dél körül megrezzent Csongor barátom botjának spicce, jelezve, hogy mégis csak van, mit keresnünk...
Kapás... akasztás és megvolt a nap első hala, egy szép tükörponty személyében, mely különleges volt cimborám számára, hisz első feederrel fogott pontyát tarthatta egy rövid fotózás erejéig a kezében.
 Csongor most ismerkedik a feederbotos horgászattal.  Az első hala egy szép tükrös.  A PLUTO Feeder egy alacsonyabb árfekvésű feederbot, mely jó segítséget nyújt a technika elsajátításához.  A már jól ismert CARP EXPERT match és feeder zsinórok.
Csongor után László következet ki matchbottal magabiztosan terelte partközelbe a bő kettes pontyot, melyet fotózás után, azonnal, vissza is engedtünk társai közé.
A sorban én következtem volna, de sajnos a déli órákra már teljesen világossá vált számomra, hogy ez a nap nem a spiccbotos horgászatról fog szólni, ahogy azt szerettem volna, hisz a halakból azt a néhányat is csak bentről lehetett megfogni.
 Szépen tűri a botot.  Szép hal!  Cimboráim közül többen is használják a COMPETITION MATCH névre keresztelt matchbotot.
Néhány órás próbálkozás után feladtam a horgászatot és kézbe vettem a fotómasinát, hogy megörökíthessem cimboráim számára a történéseket, hisz egymás után kezdték szedni 1-3 kiló közötti pontyokat.
Hol László, hol Csongor, hol meg Csaba fárasztott...
 Lacika újra fáraszt!  Nem adja könnyen magát.  Segítség is érkezett...  Mindjárt meglesz!  Kérem vissza a horgot.  Íme...  Menjél szépen...
Ahogy telt az idő és egyre közeledett az este, a halak egyre bátrabbak lettek és egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a csalik iránt, melyeket társaim különböző módszerekkel kínáltak fel nekik.
Jól működött a feeder és a match is egyaránt!
Spicbottal egyszerűen képtelenség volt akkor, azon a napon halat fogni, hisz azok a túlparti kiöntésben és a tó közepén lévő sekélyebb részeken tartózkodtak, melyet 8 méteres spicbottal lehetetlen volt meghorgászni.
Kénytelen voltam néhány óvatos kapással és egy alig tenyérnyi kis ponttyal beérni.
 Közben néhány méterrel odébb Csaba is pontyot fogott.  Isten veled...
Nem minden horgászat végkimenetele egyforma... van két véglet. A jobbik, mikor egymás után fogjuk a halakat és elégedetten térünk haza, a másik mikor egyetlen kapás nélkül vagyunk „kénytelenek” végigülni az egész napot.
Ezeket a napokat általában elfeledjük, kitöröljük emlékezetünkből és csak a jóra a sikeres napokra emlékszünk.
Ez a nap más volt, annak ellenére, hogy nem sikerült halat fognom, én is jól szórakoztam és kellemesen töltöttem el azt a néhány órát a vízparton cimboráim társaságában.
Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
Bedő Gyula 
