Az elmúlt hónapokban kicsit hanyagoltam az úszós horgászatot, főleg a legyezést és a pergetést gyakoroltam, de úgy tűnik, enged még időt erre is a természet, mielőtt teljesen lefagyna.
November vége, mindjárt az év utolsó hónapja... sűrű áthatolhatatlan köd, kemény mínuszok, térdig érő hó és vastag jégpáncél, ami a vizeket takarja, ez az-az állapot, aminek ilyenkor uralkodnia kellene mifelénk.
E helyett tiszta égbolt, tavaszias napsütés és 15 fok pluszban, mintha átugorná a telet a természet és a tavaszra várna, vagy csak az ősz nyúlt ki ilyen hosszúra?
Nem tudom, de egyelőre nyoma sincs a télnek (a fene kívánja), a szép idő a hozzám hasonló embereket vízpartra csalogatja...
 Novemberi napsütésben.  Kis mérlegem hőmérője +13 fokot mutatott árnyékban.
A minap kibújva az otthoni tennivalók sorai alól és kihasználva ezt a ragyogó időt, botot ragadtam kezembe és cimborámmal „leugortunk” a közeli Maros folyóra egy néhány órás úsztatásra.
Mivel kevés idő állt rendelkezésünkre, mindössze 3 óra, így a felszerelést a lehető legegyszerűbben állítottam össze és az etetőanyagot is csupán ehhez a rövid őszi horgászathoz mértem. Egy kiló bodorkás etető, egy kis föld és negyed liter csonti, melyeket ökölnyi gombócokba gyúrva, egyszerre jutattam a kiszemelt pontra.
Egy 5,5 m hosszú bolognai botot vittem magammal, melyhez társult egy 2000-es méretű orsó, dobján 0,14 mm vastagság főzsinór.
 Aznap egy 5,5 méter hosszú bolognaibottal horgásztam.  Ahhoz, hogy a kis úszót eltudjam dobni szükség volt az orsó széles dobjára.  Az orsó dobja 0,14 mm vastag, zsinórral volt feltöltve.
Mivel ebben az időszakban, a halak kapókedve a felére csökken a szereléket próbáltam a lehető legjobban lefinomítani (de csak annyira, hogy a közel 2 méteres, lassan áramló vízben a csalit a fenéken tudjam úsztatni) így a főzsinórra egy 0,75 gramm teherbírású, belső zsinórvezetésű úszó került, 2 egymástól 5-6 centiméteres távolságra elhelyezett sörétólommal kisúlyozva.
A szerelék végén egy 14-es méretszámú horog 25-30 centis vékony 0,10 mm vastagságú előkére kötve...
 A kapásokért egész finom, kis 0,75 gramm teherbírású úszó felelt.
Az etetéstől alig telt el fél óra és néhány óvatos kapás jelezte, hogy megérkeztek az első érdeklődők. A kapások óvatosak voltak, alig merült az úszó szára, de ha sikerült időben reagálni, akkor megvolt a felelős érte: hol egy kis keszeg, hol egy tenyeres domolykó személyében, de a horgászat végére jutott két szebb paduc és egy fenéken ólálkodó petényi márna is, melyből egyre kevesebbet találni vizeinkben.
 Elsőre ezt a domolykót sikerült megtéveszteni.  Aztán érkeztek sorra az apró de óvatos érdeklődők.  Egy kis ragadozó is csatlakozott az apróságok sorába...  ...de két méretes paduc is előkerült e rövid horgásznap végére.  Ahhoz, hogy átüssük kemény pofáját, szükség van a jó minőségű, vékony húsú horogra.  Egy másik fenéklakó, mely nem tudott ellenálni a fenéken sodródó csontinak.
Rövid volt e horgászat, akár a beszámoló, melyet sorokba foglaltam, de épp elég ahhoz, hogy feldobja napunkat, oldja a bennünk felgyűlt feszültséget, és újra feltöltődve térjünk haza.
Ha kerül egy-két, őszi-téli óra a horgászatra és az időjárás is kedvünkre alakul, mindig érdemes néhány órára kinézni a vízpartra, hisz ennyi is elég, hogy feltöltődve és jókedvvel térjünk haza.
Nagy Levente
|
Élménybeszámoló 
Kovács Szabolcs 
