Horgászat
Főoldal
Pergető horgászat
Finomszerelékes horgászat
Legyező horgászat
Fenekező horgászat
Lékhorgászat
Rablóhalazás
Ötletek praktikák
Élménybeszámoló
Horgászvizeink
A Duna-Deltában
Távoli vizeken
Versenybeszámoló
Teszthorgászat
Hírek
Szállások
Adok-Veszek
Jó tudni
Gasztronómia
Galéria
Fórum
Elérhetőség
Reklámlehetőség



MÉDIAPARTNER
Vízpart.ro

MÉDIAPARTNER
PVTV - horgászcsatorna pecásoknak és vadászoknak

REKLÁM
Energofish

REKLÁM


Főoldal arrow Élménybeszámoló arrow Csukapofák - Egy kis kedvcsináló a lékhorgászathoz - Pont egy éve történt

REKLÁM

REKLÁM
Horgászbolt Gyergyószentmiklós
 
Hírek »


Csukapofák - Egy kis kedvcsináló a lékhorgászathoz - Pont egy éve történt Nyomtatás E-mail
Írta: Nagy Levente
2008. november 30. vasárnap 05:21

Visszagondolva az elmúlt esztendő, arra a bizonyos napjára, a képlet egyszerűnek tűnt: csukát akartam fogni, csukát „de nem mindegy mekkorát”, méretest, ami méltó ellenfele lehet egy hozzám hasonló horgásznak….

Amikor szembenéztem a magam elé állított feladattal, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom.
Az egész már ott kezdett sántítani, hogy az ősszel fogott csalihalak (nem akarok mentegetőzni) az én hibámból belefagytak a tároló edénybe. Odalett minden, és csalihal nélkül bizony… Tudják mi a következő lépés, csalihalat kell fogni, elegendőt 2-3 alkalmi csukahorgászatra, hogy ne mindig a kishalak megfogásával töltsük el a drága időnket.

Az egyetlen csalihal ki túlélte a katasztrófát.
Az egyetlen csalihal ki túlélte a katasztrófát.


Mielőtt tennénk is valamit a siker érdekében jó, ha tisztán látunk néhány dolgot.
Nagy csukát fogni! Az nem egy mindennapos dolog, mint ahogy a különböző horgászműsorok levetítik: kimegy a koma a jégre, beteszi a kishalas szerelékét, aztán mire jönne a reklám már meg is van a hármas csukája a vacsorához. Aki jár, az tudja, hogy nem egészen így működik, legalábbis az esetek többségében nem. Abban a bizonyos műsorban a több napos forgatás vagy a jégen töltött óráknak csak a vágott csattanóját látjuk, és ebből eldöntjük, hogy holnap ezt mi is végigcsináljuk…és általában ennek mi a vége, be kell érnünk néhány bugylival, aminek a korábban látottak alapján sajnos csak kevesen tudnak örülni…. 
Tehát a „nagy csukát” jó, ha idézőjelbe teszi az ember, így nem fog csalódni.
Eddig úgy, ahogy sínen vagyunk egy-két idegtépő meg hidegtépő délután és összejött a párdarab vörösszárnyú, meg küsz, amivel már érdemes a csukák után nézni.
Vagy mégsem? Hát nem, hisz ketten vagyunk a családban akik, efféle dolgokkal töltjük az olykor nem is annyira szabad időnket.

Tökéletes csalihal... nálunk az öregek azt tartják, hogy a vörösszárnyú a kedvenc tápláléka a csukának  most, hogy megnézem, lehet benne valami.
Tökéletes csalihal... nálunk az öregek azt tartják, hogy a vörösszárnyú a kedvenc tápláléka a csukának  most, hogy megnézem, lehet benne valami.


Egy újabb délután, hogy a fater se panaszkodjon, és neki is jusson néhány az aprajából, aztán ahogy írván van a nagykönyvben, összekészítjük a csukás szerkókat.
Néhány régebbi, de a célnak tökéletesen megfelelő orsó, 0,25-ös főzsinórral, viszonylag kis 6 grammos úszók, hogy minél érzékenyebb legyen az összeállítás, és kettes horgok hogy kíméljük az amúgy ilyenkor sokkal óvatosabb krokodilpofájút.
Minden kész már csak a lékfúrót kell megélezni, hogy jobban harapja az eddig már vastagra hízott jeget, aztán irány a kis holtág…

Kettő ragadozóra és kettő apróhalra, így minden helyzetre készen állok.
Kettő ragadozóra és kettő apróhalra, így minden helyzetre készen állok.


Reggel nyolc, baljós előrejelzés a helyi rádióban, -13 fokot mondanak, ami lehet akár -17-18 is. Nem bízom én már ezekben a számokban. Gondolkodom, mit tegyek… mérlegelem a pozitív és negatív információkat, hogy eldönthessem, kimenjek a jégre vagy ne. Az idő nem nekem kedvez, de a holdállás szerint jó fogásra lehet számítani, így a mérleg a horgászat felé billent, hisz erre készülök már jó néhány napja, majd ha megfázom, hazajövök…

Déli 11 körül értem ki a jégre. Sehol egy árva lélek az-az érzésem volt, hogy egyedül vagyok a világban, na meg az engem körülvevő köd.

Elég rideg látvány... Az érzés ugyanaz mintha az ember egyedül lenne a világban.
Elég rideg látvány... Az érzés ugyanaz mintha az ember egyedül lenne a világban.


Egy honvágyhoz hasonló érzés kerített hatalmába, amelyet a félelmetes csend fokozott. Ezt a csendet csak a lékfúró hangja törte meg néhány pillanatra aztán visszaállt minden a helyére…
Előkerestem az egyetlen kárászt a csalihalas kannából, ami túlélte a fent említett katasztrófát, óvatosan horogra tűztem, aztán beengedtem a közel másfél méteres szereléket és felvettem a környezet diktálta hangulatot – csendben vártam a kapásra.

Az egyedüli kárász is horogra került.
Az egyedüli kárász is horogra került.


Kapás előtti pillanatok... mindjárt merül az úszó.
Kapás előtti pillanatok... mindjárt merül az úszó.


Közel két órát kellett elviselnem a semmittevést, amikor az úszó gyanúsan kiemelkedett a lékből majd lassan merülni kezdett. Azonnal tudatosult bennem, hogy csuka van a jég alatt… hagytam neki egy kis időt, míg beélesítettem a fotómasinát majd, határozott mozdulattal belőttem neki. Megvan!
Ellenállásából következtetve, tudtam, hogy nem az a csuka, amely a horgászműsorokban szerepel, talán a fia lehet „de a kis csuka is csuka főleg télen” idézve Tóni barátom szavait. És igaza van, hisz egy ilyen hideg téli napon ez a kis csuka is feltudja melegíteni az embert és tud némi adrenalint pumpálni a vérébe…főleg ha fotózás közben meglépik.
De sebaj hisz úgyis a szabadság lett volna a sorsa, így legalább megszabadított egy plusz beavatkozástól, ami nem biztos, hogy kellemes lett volna a számára…

Nem adja könnyen magát.
Nem adja könnyen magát.


Értetlenül bújik elő a lékből, fogalma sincs, mi történik vele. Látszólag a horog biztosan ül a szájában, de nem így volt, hisz néhány fotó után mielőtt jégre került volna, kirázta magából a horgot. Hát igen a fotózás kedvéért kell vállalni ezt a kockázatot.
Értetlenül bújik elő a lékből, fogalma sincs, mi történik vele. Látszólag a horog biztosan ül a szájában, de nem így volt, hisz néhány fotó után mielőtt jégre került volna, kirázta magából a horgot. Hát igen a fotózás kedvéért kell vállalni ezt a kockázatot.


Ez a három óra éppen elég is volt a közel -20-ban, a lék is szinte azonnal újrafagyott, ahogy kitakarítottam, így lassan a szedelőzködésen kezdtem gondolkodni, meg azon a mondaton, amit barátomtól halottam és újra idézek.
„A kis csuka is csuka, főleg télen” Ezt jó megjegyezni, és persze fotózás után visszaengedni!

                                                                                                                 Nagy Levente



Hozzászólások (3)
2008. december 02. 06:39
1.
Eszti (Vendégként) írta:
Nagyon eredeti es izletes minden beszamolod tetszik az egesz csaladnak .Sok sikert neked es tovabbra is varjuk a beszamoloidat.
2008. december 10. 09:28
2.
Eszti (Vendégként) írta:
Nem tudom miert nem sikerult kedvet csinalni ezzel a beszamoloval mert latom nem reagalt senki de gondolom csak azert mert nem szeressuk a telet de a lekrol valo horgaszat fantasztikus legalabbis nekem de biztos neked is ha a 20 c fokban is horgasztal.
2009. január 01. 16:08
3.
Ilyes Andris (Vendégként) írta:
Erdekesek a beszamoloid..Sok sikert es gorbuljon a bot 2009-ben is..
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
 
 

Bejelentkezés

Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Vadászat
Élménybeszámoló
Vadászatszervezés
Vadételek
Írások
Külföldi vadászutak

REKLÁM

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


REKLÁM
d-log.jpg

Legfrissebb fórumtémák
Új apróhirdetések
Cikk hozzászólások
Erdélyi Horgász © 2006-2008 - Minden jog fenntartva | Készítette a 2DESiGN | Catalog Web