|
Csapdába esett kis pöttyös |
|
|
|
Írta: Tusa Zsombor
|
| 2008. október 31. péntek 06:15 |
Már vagy 3 hete nem volt alkalmam egy nyugtató pecára és lassan a depresszió első jelei mutatkoznak rajtam. Belebámulok a monitorba, hátha egy jó kis írástól jobb kedvre derülnék… de semmi új ezért fogom a fotómasinát és céltalanul kirohantam az ajtón… A depresszió első jelei, én mondtam!
Egy közeli patak völgyén indultam el felfelé és magamba roskadva felidéztem a régi szép idők emlékeit, mikor a patak még nagy volt és halban gazdag, mikor a fák még egy lábon álltak, mikor az erdőben nem voltak fényesre taposott ösvények…
A gyönyörű táj és a patak csobogása egyre jobban kezdett hatalmába keríteni, mikor a távolból egy láncfűrész hangja eszembe jutatta velem az igazságot. Mára már a víz hozama egyre kisebb és a halak... Tudja mindenki, egyre kevesebb van belőle!
Ahogy mentem felfele észrevettem egy kiöntést, ami az elmúlt pár nap esőzéseinek, na meg a kétlábú fabogaraknak (fa tolvajok) köszönhető. Az ilyen és ehhez hasonló kiöntések veszélyesek a halak számára, mert nagyobb esőzésekkor ott is táplálékot meg menedéket kereshetnek és a vízszint csökkenésével ott ragadhatnak. Egy csapda melyből sokszor mentettem halat!
Nekiláttam, hogy elzárjam a kiöntést a tragédia elkerül lése érdekében. Óriási köveket cipeltem a víz útjába, de amúgy nem volt nehéz dolgom, nem makrancoskodott a kis patak ment a maga útján szépen. A víz egy pillanat alatt kiszaladt a kiöntésből és egy eltévedt kis sebes ijedten pancsolt a csöppnyi vízben. Sietve és óvatosan készítettem egy két emlékképet és visszaadtam neki a jól megérdemelt szabadságát.
Még párszor átvizsgáltam a kis árkot és még az apró bolharákokat is kisegítettem a csapdából.
Egy csodálatos érzés kerített hatalmába, nagyon fel voltam dobva és már indultam volna tovább felfele a patakon, mikor megcsörrent a telefon és azt mondta irány haza dolog van...!!!
Hazafele elgondolkodtam a történteken, ha nem jártam volna arra, hogy végezte volna a kis pisztráng. Talán a következő esőzésig kibírta volna és akkor szabad utat nyert volna a folyótól? Talán ott pusztult volna? Talán egy favágó talált volna rá és vacsoraként végezte volna? Nem tudom, de jó hogy így történt.
Tusa Zsombor
|
Élménybeszámoló 
eszti 
