|
|
|
REKLÁM
| 2010. január 09. szombat 20:54 |
Karácsony és az Újév között, amikor a horgászati lehetőségek
beszűkűlnek és az ünnepekre való tekintettel kevesebbet horgászunk,
eszünkbe jutnak horgászélményeink. Egy ilyen élményt szeretnék
megosztani veletek az alábbiakban, melynek főszereplői ezúttal is a
pontyok.
Szeptember közepén egy több napos horgászatot terveztem, terveztünk egy
szomszédos megyébe, de ahogy lenni szokott "ember tervez és Isten
végez" alapon nem sikerült (így utólag jó, hogy nem sikerült)...
|
|
| 2009. december 31. csütörtök 15:33 |
Az előző részben szándékosan csak egy hazai vizet emeltem ki a sok
közül, mert úgy gondolom ezek megérnek egy külön címet, mely alatt
néhány mondat és néhány fotó segítségével feleleveníthetem az itt
történteket.
Mivel is kezdhetném, ha nem a Marossal, mely az idén is számtalan horgászélménnyel ajándékozott meg bennünket.
|
|
| 2009. december 31. csütörtök 15:06 |
Talán kissé gyerekesen hangzik, de minden alkalommal, mikor
hazatérek a vízpartról előveszem kis noteszom és néhány sorban
lejegyzem a nap eseményeit, hogy év végén átlapozva felidézhessem az
adott horgászidény sikereit, sikertelenségeit.
Így kialakul egy kép előttem az elmúlt horgászszezon milyenségéről,
hogy miben különbözött az előzőektől, mitől volt jobb, vagy éppen
rosszabb.
|
|
| 2009. november 30. hétfő 15:23 |
Egy kínai mondás szerint: „ha valakinek adsz egy halat, egy napi
eleségét biztosítod, ha megtanítod horgászni, egy életre biztosítod
számára az ennivalót”. A horgászat azonban nem csak a szószoros
értelmében táplálhat, hanerm átvitt értelemben is, hiszen lehetőség
arra, hogy kimenjünk a természetbe, elfeledjük a napi problémákat és
feltöltődjünk. A gyerekek számára pedig a horgászat egy felejthetetlen
kaland lehetőségét rejti.
A kicsik számára nagyon fontosak az első vízparton töltött órák, főként
halfogás szempontjából. Úgy vélem az első horgászatok során fontos,
hogy az apróságok fogjanak néhány halat. Még ha nem is ki tudja, milyen
nagy fogások, a gyerekek megismerik a siker ízét és máskor is szívesen
térnek vissza a vízpartra.
|
|
| 2009. március 28. szombat 00:00 |
Az ingadozó nádszárak engedelmeskedve a szellőnek meghajolnak a
természet parányi csodái előtt. A nádas madarai a gyékény, a nád és a
sövényszulák sűrűjében építik fészkeiket. A nádasban élénkzöld
levelibékák lesnek a zsákmányra, a tavibéka egy farönkön ülve ügyel
arra, hogy veszélyt észlelve egy ugrással a vízben legyen.
A száraz növényzeten vízisiklók és mocsári teknősök napoznak, a parányi
rovarok játszadoznak a szélben. A vizen feketenyakú vöcsök kémleli
vörös szemével a tájat. A napfényben tőkésrécék és kanalas récék
úszkálnak, a kóborló borzasgödény átszáll a mocsár felett, majd
méltóságteljesen ereszkedik le a nádas közepébe.
|
|
| 2009. március 25. szerda 11:03 |
Március 19-22 között került megrendezésre Budapesten a HUNGEXPO
vásárközpontban a FEHOVA néven elhíresült 16. horgász-vadász
szakkialítás. A négy napos rendezvényen több mint 200 gyártó,
forgalmazó kívánta bemutatni a 2009-es esztendő legújabb termékeit,
újdonságait.
Az előző évtől eltérően, az idei esztendőben a horgászat a "C"
pavilonban, míg a vadászat a "G"pavilonban kapott helyett. Az "F"
pavilonban rendezték be a lőtereket, ahol íjjal vagy légpuskával
lőhettek célba az érdeklődők.
|
|
| 2009. február 26. csütörtök 07:43 |
Az udvarhelyi horgászok mindig sok vagy nagy halat fognak. Évek óta
hallgatom a nagyobb és még nagyobb halakról szóló horgásztörténeteket.
Arra gondoltam, hogy miért is ne osztanám meg másokkal, had tudja meg
ország világ, hogy mekkora halak is élnek mifelénk.
Talán tizenöt éve történhetett a hihetetlen eset. Van egy hely a
Nagyküküllőn, Kadicsfalva határában, ahol a folyó egy éles kanyarral
megváltoztatja útját. A mederben hajdanán több méter mély víz volt és
hatalmas kövek. Ez a hely mindig híres volt a benne megbúvó hatalmas
erejű márnáiról, tenyérnyi farkúszóval rendelkező domolykóiról, és -
amint majd kiderül - iszonyatos méretű paducairól.
|
|
| 2009. február 18. szerda 07:24 |
Nyolc éves voltam, amikor megelégeltem a kibicelést jó apám és
nagybátyám mellett a Barót-patak partján. Elvarázsolt a halkereső
bóklászás a hajnali harmatos fűben, ágak-bogak között, olykor úttalan
utakon, s már nem kísérőként, hanem pecabottal a kezemben akartam
érezni a feszült várakozást a kukoricaszár úszó rezdülésére.
Első pálcámat nagybátyám készítette nekem. Könnyű, érzékeny darab volt:
bő másfél méteres mogyorófa „blank” ujjnyi vastag spiccel, két
szigetelőszalaggal ráerősített, drótból hajlított gyűrű, talán tíz
méter damil két szögre csévélve, a fentebb említett kukoricaszár úszó,
ólom, horog.
|
|
| 2009. január 14. szerda 11:15 |
Vannak pillanatok, amikor horgászat közben olyan dolgokat tapasztalunk környezetünkben, hogy ha csak pár pillanatra is, de feledtetik velünk eredeti célunkat, hogy sunyi módon horogra csaljunk pár pikkelyest.
Példának említem azt a gyönyörű rókát, amit pár napja láttam a Maros melletti bokrokból kikandikálni, vagy pedig a kanyarokban felhalmozódott műanyag palackok százas tömegének a látványa. Ilyenkor, legalábbis én nem a halakra gondolok, előző esetben csodálom a ravasz állatot, utóbbiban pedig átkozom ezt a szemetes századot.
|
|
| 2008. október 31. péntek 06:15 |
|
Már vagy 3 hete nem volt alkalmam egy nyugtató pecára és lassan
a depresszió első jelei mutatkoznak rajtam. Belebámulok a monitorba, hátha egy
jó kis írástól jobb kedvre derülnék… de semmi új ezért fogom a fotómasinát és céltalanul
kirohantam az ajtón… A depresszió első jelei, én mondtam!
Egy közeli patak
völgyén indultam el felfelé és magamba roskadva felidéztem a régi szép idők
emlékeit, mikor a patak még nagy volt és halban gazdag, mikor a fák még egy
lábon álltak, mikor az erdőben nem voltak fényesre taposott ösvények…
|
|
| |
|
|
|
|
Élménybeszámoló 
